10 éve nem emelik a nyugdíjminimumot. Így a legalacsonyabb nyugdíjból élőktől már évi 108 ezer forintot vesz el a kormány, miközben Orbán Viktor személyesen „nagyvonalúan” 10 ezer forintos ajándékutalványt osztogat királyi kegyként. Persze ez tökéletesen illeszkedik az Orbán-kormány társadalompolitikájába: aki az út szélén van, azt lehetőleg lökjük is bele az árokba.
Egyre szégyenletesebb az a szemfényvesztés, ami a nyugdíjemelés körül zajlik. Orbán Viktor az egyik kezével elveszi a nyugdíjasoktól azt, ami a törvény szerint nekik jár, másik kezével pedig kegyként ajándékot osztogat az adófizetők pénzéből. A trükk meglehetősen egyszerű: a költségvetési törvénybe a szakértők által vártnál alacsonyabb inflációval tervez a kormány, így formálisan betartja a jogszabályt. A valóságban azonban még az Orbán Viktor jobb keze, Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank inflációs előrejelzésében is a kormány által használt 1,6%-nál jóval magasabb, 2,3%-os áremelkedés szerepel. Ez az „aprócska” eltérés éves szinten egy átlagos nyugdíjasnál több mint 10 ezer forint különbséget jelent. Orbán Viktor tehát a 10 ezer forintos Erzsébet utalvánnyal csak azt adja vissza, amit éppen elvett. Ez bár bosszantó, az átlagos nyugdíjat (havi 120 ezer forint) kapók esetében most nagy eltérést nem okoz és az elmaradt emelést utólag, a 2018-as választások előtt pár hónappal, épp a kampányhoz időzítve, pótolja majd a kormánynak.
Azonban éppen a legszegényebbek esetében a valóság ennél sokkal borúsabb: a nyugdíjminimumból, vagy az azt alig meghaladó ellátásból élők ugyanis sokkal rosszabbul járnak. Az éves nyugdíjemelés ugyanis csak a már korábban megállapított ellátásokra vonatkozik. Azonban az új nyugdíj megállapítások, illetve számos más, fix összegű szociális ellátás esetében a legkisebb összeget számszerűen határozza meg a törvény: 28 500 Ft. Márpedig ez az összeg 2008 óta változatlan. Ez azt jelenti, hogy ha valaki csak a nyugdíjminimumra jogosult, az induló nyugdíjként ugyanúgy 28 500 forintot kap ma, mint 10 évvel ezelőtt. Csak éppen 10 év alatt, még ha az elmúlt években nagyon le is lassult az infláció, összesen közel egyharmadával romlott a forint vásárlóértéke. Azaz ma azok esetében, akiknek legalább 20 év szolgálati idejük volt, a legkisebb megállapítható nyugdíjnak nem 28 500 forintnak kellene lennie, hanem 37 500 forintnak. Így havonta 9000 forinttal, évente összesen 108 ezer forinttal több pénz jutna nekik. Ugyanez igaz számos más, a nyugdíjminimumhoz kötött szociális ellátásra is.
Magyarán: épp a legnehezebb körülmények között élőktől ma már évente 108 ezer forintot vesz el a kormány. S míg 2008-ban, a világválság idején az államcsőd elkerülését szolgálta az állami kiadások befagyasztása, ma már bőven jut mindenre, ami a miniszterelnöknek fontos: stadionra, felcsuti kisvasútra, vizes VB-re, olimpiai felkészülésre. Ennek fényében a havi 9000 forintos elvonás már nem az arcátlanság, hanem az embertelenség kategóriájába esik. (Megjegyzem: még a nyugdíjminimumhoz is 20 év szolgálati idő kell, azaz az erre jogosultak sem „ingyenélők”, ahogy azt sokan hajlamosak mondani - hanem legalább 20 évig fizettek járulékot.)
Az Együtt szerint a nyugdíjrendszerben alapvető dolog a kiszámíthatóság és az átláthatóság, egy tisztességes kormány ennek szem előtt tartásával cselekszik. A nyugdíjasoknak az ad védelmet a gazdaság hullámzásával szemben, ha minden évben pontosan az infláció mértékével emelik a nyugdíjakat. A nyugdíjakról szóló törvény, helyesen, ezt írja elő. Ez egyben azt is garantálja, hogy az emelés beépül a nyugdíjakba. Nem úgy, mint az egyszeri jelleggel osztogatott jutalmak, amiből vagy jut jövőre vagy nem. Az Együtt számára elfogadhatatlan az is, hogy az Orbán-kormány intézkedései miatt a magyar társadalom egyre végletesebben szétszakad. Ezért nem jut még a gazdasági növekedés idején sem pénz a legszegényebbeknek. Orbánék gyakorlatával ellentétben, ha van mozgástér a költségvetésben extra támogatásra, akkor azt nem szétosztogatni kellene karácsony előtt, hanem azt kellene megvizsgálni, hogy melyek azok a társadalmi csoportok, amelyeknek célzott segítése a leginkább indokolható. A kiszámíthatóság és átláthatóság ugyanis attól is megvéd, hogy a kormány kijátszhassa a társadalom különböző csoportjait egymással szemben. Hiszen amikor valakinek többet adnak, akkor valaki másnak kevesebb jut, és nemcsak a nyugdíjasok között vannak olyanok, akiknek gondot okoz a mindennapos megélhetés.
