A nyugdíjrendszer mindenekelőtt a fiatalok ügye. Ez a legfontosabb tételmondat, amit le kellene fektetni ahhoz, hogy végre érdemben lehessen beszélni a nyugdíjrendszer legnagyobb problémájáról: arról, hogy miből lesz a mai 20-, 30- és 40-eseknek nyugdíja.  Ezzel szemben a nyugdíjról szóló közbeszéd sose látott mélységbe süllyedt: már korábban is a nyugdíjemelésre és a korhatár kérdésére szűkült, azonban az elmúlt két hétben már csak az Erzsébet-utalványról, a postásról és a karácsonyi vacsoráról esett szó. 2 hetes perspektíva egy olyan kérdésben, amelyben 40 évre előre kellene tervezni! – Márpedig mi, az Együtt-ben hiszünk abban, hogy lehet józan módon is beszélni a nyugdíjrendszer problémáiról, a különböző generációk érdekeit egyaránt figyelembe véve, hogy a nagyszülőket és unokáikat ne fordíthassák egymás ellen a felelőtlenül ígérgető politikusok.

Természetesen nem lekicsinyelni akarom a nyugdíjemelés kérdésének fontosságát. Ahogy arról magam is többször szóltam az elmúlt hetekben, a nyugdíjak értékállóságának kérdése alapvető fontosságú az idősek szociális biztonsága szempontjából. Egyben egy nagyon sokba kerülő kérdés. S mivel ez az egész nyugdíj kérdéskör leginkább kézzel fogható része közel 2,7 millió ember számára, a napi politikai adok-kapok szempontjából valóban kiemelkedő fontosságú. Az Orbán-kormány rövid távú taktikai hibáját kihasználva nem véletlenül ugrott rá minden ellenzéki párt. Donald Trump és a populizmus gyors sikeréből „okulva” rögtön meg is emelte a tétet az LMP (infláció helyett reálbér növekedéshez kötött emelés), amire szégyenletes felelőtlenséggel licitált rá az MSZP egyik vezető politikusa (13. havi nyugdíj ígéretének belengetése). Rögtön sikerült példát mutatniuk arról, hogy hogyan NEM lehet a nyugdíjrendszert rendbe rakni.

Egy fenntartható és a jelenleginél igazságosabb nyugdíjrendszer körüli vitának azonban ennél sokkal többről kellene szólnia. Mindenekelőtt be kellene végre vonni a vitába a fiatalokat és a pályájuk közepén járókat. Azokat, akiknek egyrészt ki kell termelniük a mostani nyugdíjemelésekre, korhatár csökkentésekre (nők40) és persze az Erzsébet-utalványokra a pénzt, másrészt akiknek eközben már saját nyugdíjas éveikre is fel kellene készülniük.  Mert amíg a jövő nemzedékek ombudsmanja és az egyetemisták helyett csak a nyugdíjas szervezetek képviselői ülnek a nyugdíjrendszerről szóló vitákon, addig esély sincsen érdemi előrelépésre. Addig ugyanis nem fogja megérni egyetlen nagyobb politikai pártnak sem, hogy ebben az ügyben necsak a már nyugdíjasok, vagy a nyugdíjba menetelhez közel állók érdekeit képviseljék – hiszen, mondjuk ki, itt komoly érdekellentétek feszülnek a generációk között. A fiatalok pedig úgy járhatnak majd, mint azok az angol fiatalok, akik nem mentek el a Brexit ellen szavazni, majd egy reggel arra a sokkra ébredtek, hogy mások döntöttek helyettük a jövőjükről. 

Persze közhely szintjén azt mindenki tudja, hogy a rendszer válságban van, és ha így folytatjuk, akkor a mai fiataloknak nem lesz nyugdíjuk. Azonban a vita és a gondolkodás itt meg is áll. Az ország homokba fúrja fejét és próbál úgy csinálni, mintha a kérdés ezzel megúszható lenne. A kisszámú szakember pedig legfeljebb csak zárt ajtók mögött konspirál, hiszen míg a fülkeforradalmat megelőzőn legalább érdemi szakmai vita zajlott a Nyugdíj és Idősügyi Kerekasztal körül (igaz, már akkor is eredménytelenül), ma már a szakértők többsége a munkahelyét kockáztatná, ha őszintén beszélne a kérdéskörről.

Pedig nem igaz az, hogy a nyugdíjrendszer javíthatatlan. Persze ha kalapáccsal esünk neki, ahogy az elmúlt években történt, az nem segít. Hiszen egy jó nyugdíjrendszernek olyannak kellene lennie, mint egy svájci órának: finoman, precízen kialakított mechanizmusnak, ahol minden mindennel összhangban működik. A magyar nyugdíjrendszer nem lesz attól svájci, ha az indexálási szabályt onnan hozzuk, de ezen kívül mást nem tanulunk el tőlük.    

Mi, az Együttben hiszünk abban, hogy lehet józan módon is foglalkozni a nyugdíjrendszer problémáival, úgy, hogy végre figyelünk a fiatalabb generációk érdekeire is, de közben, az Orbán-kormánnyal ellentétben, nem hagyjuk éhen halni a kisnyugdíjasokat sem. Ehhez mindenekelőtt vissza kellene térni az 1997-es nyugdíjreform idején szem előtt tartott, de azóta elfelejtett elvekhez: olyan rendszerre van szükség, ami átláthatóan működik, így a ma dolgozók évről-évre nyomon követhetik, hogyan lesz nyugdíj a most befizetett járulékból. Olyan rendszer kell, ahol megéri többet dolgozni és megéri több járulékot fizetni: honorálni kell azt, ha valaki az irányadó korhatárnál hosszabban dolgozik, vagy ha magasabb fizetés után fizet járulékot. De arra is lehetőséget kell adni, hogy akinek az élethelyzete azt kívánja, az arányos csökkentés mellett hamarabb is elmehessen nyugdíjba. Olyan rendszer kell, ahol az állam a jelenleginél nagyobb mértékben, de sokkal igazságosabban elosztva támogatja az öngondoskodást, az nyugdíjcélú előtakarékoskodást. Szemben a jelenlegi rendszerrel, ahol akár milliárdokat is be lehet fektetni kamat és árfolyamadó mentesen, de a kis jövedelműeknek  nincsen elég ösztönzésük  arra, hogy forintonként rakják félre a pénzt. És olyan rendszer kell, ahol az idősek között is van társadalmi szolidaritás: ahol nincsenek egyszerre 28 500 forintos és akár fél-egy millió forintos nyugdíjak. 

Emellett az Együttben abban is hiszünk, hogy a nyugdíjrendszer problémáját nem lehet csak a nyugdíjrendszeren belül megoldani. A nyugdíjrendszer ugyanis hozott anyagból dolgozik: ha nincsen elég jól képzett dolgozó ember, akkor a legszebben megtervezett rendszerben sem lesz elég járulékfizető. Ezért a nyugdíjrendszer problémáinak kezelése szempontjából az is alapvető, hogy az Fidesz-KDNP-s pusztítás után rendbe rakjuk az oktatásügyet, hogy a fiataloknak perspektívát kínálva visszafordítsuk a kivándorlást, és hogy a közmunka csapda helyett minél több embert visszajuttassunk valódi munkahelyekre. Az Együttben ezekre is vannak javaslataink.  És ha végre lesznek jó iskolák és jó munkahelyek, akkor talán végre több gyerek is fog születni, hiszen egész más perspektívák lesznek a fiatalok előtt. Akik talán elkezdik majd elhinni, hogy egyszer még nekik is lehet nyugdíjuk.