Ugye egyetértünk abban, hogy minden gyereknek az a legjobb, ha szerető, gondoskodó családban nevelkedhet? És abban is, hogy minden gyereknek egyformán járjon a jogbiztonság, ha például  szülei elválnak vagy egyik szülője meghal? És szerinted is minden embernek joga, hogy ha szeretné, szülővé válhasson? – Ha így tesszük fel a kérdéseket, akkor valószínűleg a józan többség igennel válaszolna rájuk. A valóságban azonban ma Magyarországon a jog sok esetben nemleges választ ad ezekre a kérdésekre és legfeljebb kerülő utakon keresztül teszi lehetővé a kívánt családok létrejöttét azoknak, akik nem a hagyományos családmodell szerint élnek. Az Együtt szerint ezen változtatni kell! A változás kiharcolásához első lépésként nyíltabban kell beszélnünk a szivárványcsaládokról.

"Egy örökbefogadási tanfolyamon az előadó a kérdésünkre, hogy mi lesz a gyerekkel, ha a hivatalos örökbefogadó (jelen esetben a párom) az örökbefogadás után néhány hónapon belül elhunyna, azt felelte, hogy „Természetesen a gyereket a gyerekvédelem elveszi.” Ez megütött, mivel legalább annyit vártam volna, hogy átgondolja a helyzetünket és azt javasolja, hogy a párom az örökbefogadás után nevezzen meg a gyerek gyámjának.” – Ez a mondat volt számomra a legsokkolóbb abban az összeállításban, amelyet a Háttér Társaság a szivárványcsaládok helyzetéről szóló kutatási eredményekből készített és amelyekről a Pride fesztivál részeként zajlott a minap beszélgetés.

A szivárványcsaládok olyan családok, amelyekben azonos nemű párok nevelnek (vagy terveznek nevelni) gyermekeket. S bár ma Magyarországon a többségi társadalom tagjai elvétve találkoznak ilyen családokkal, a valóságban egyre nagyobb számban léteznek. Az Alaptörvény azonban kirekeszti ezeket a családokat a családfogalomból. Az azonos nemű párok számára elérhető bejegyzett élettársi kapcsolatban nincsen lehetőség sem a partner vérszerinti gyerekének örökbefogadására, sem közös örökbefogadásra, és leszbikus nők párként mesterséges megtermékenyítésben sem vehetnek részt. Vannak ugyanakkor kerülőutak és kiskapuk. Csak éppen ezek a kerülőutak rendkívül megalázóak lehetnek vagy indokolatlan anyagi és egyéb nehézségeket okozhatnak. Egy leszbikus nő is részt vehet például mesterséges megtermékenyítésen, de csak ha nincsen bejegyzett élettársi kapcsolata, azaz, ha adott esetben eltitkolja létező kapcsolatát. Nem nehéz belátni, hogy ez emberileg milyen megalázó helyzeteket teremthet, sőt, felesleges konfliktusokkal terhelhet egy amúgy jól működő partnerkapcsolatot!  A gyermeknek jogilag csak az őt szülő nő lesz az anyja, a gyermeket vele közösen vállaló(!) és nevelő másik nőt nem ismerik el szülőként. 

A Háttér Társaság kutatása rávilágít arra is, hogy még mindig nagyfokú a rejtőzködés az élet minden területén.  A kutatásban érintett szülők fele nem merte elmondani gyerekorvosának, a gyermek bölcsődei gondozójának, óvónőjének vagy tanárának, hogy azonos nemű párként nevelik a gyermeket.  Ahol ez mégis kiderül, ott jellemző, hogy a szakember először nem tud mit kezdeni a helyzettel, kínos feszengés következik, mert nincsen rá szakmailag felkészítve.

Pedig a kutatásokból kiderül az is, hogy a többségi társadalomban az elmúlt években igenis növekedett az azonos nemű párok gyerekvállalásának elfogadottsága.  Sőt, a fiatalok körében már többségben vannak azok, akiknek inkább elfogadó a hozzáállása e téren és az életkor legalább részben felülírja a politikai preferenciát (azaz a jobboldali fiatalok kevésbé elutasítóak, mint pártjaik). Jó hír, hogy a személyes tapasztalás, a személyes kapcsolat szivárványcsaládokkal nagymértékben növeli az elfogadást – így megszakítandó ördögi kör az, hogy az elutasítástól való félelem miatt ne tudják az érintettek a megszokottól eltérő helyzetüket felvállalni.

Éppen azért, liberális politikai közösségként, mi az Együttben azt gondoljuk, hogy a jogkiterjesztés előkészítéséhez a társadalmi szemléletformáláson keresztül vezet az út. Ma az elutasítás egyik fontos oka az ismerethiány. E téren célzottan lehetne előre lépni például az oktatás területén, hiszen csak a szakmailag felkészített, megfelelően tájékoztatott pedagógusoktól várható el, hogy elfogadó, nyitott légkört teremtsenek, amelyben megindulhat a megismerés és megértés folyamata.

Nyílt vitában könnyebben megértethető talán a szivárványcsaládokat ma még elutasítókkal is, hogy az azonos nemű kapcsolatokban élők jogainak bővítése a valóságban nem okoz sérelmet a hagyományos családmodellben élők számára. Attól, hogy „másfajta” családok is létrejöhetnek, az ő életformájukon nem kell változtatni. Az ő jogaik nem sérülnek, másoknak viszont sok megaláztatást és nehézséget meg lehetne spórolni. Sőt, ha csak haszonelvűen nézzük, a többségi társadalom is jobban járhat a jogkiterjesztéssel. Például azért, mert a demográfiai krízissel küzdő országunkban több gyermek születhetne meg. Vagy azért, mert a kutatások szerint az LMBTQI személyek körében sokan nyitottak a nehezebben örökbe adható (pl. idősebb vagy roma származású) gyerekek örökbefogadására is.

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmi vitán keresztül vezethet az út az LMBTQI emberek jogegyenlőségének megteremtéséhez, ezen belül a gyermekvállalás szélesebb körű lehetővé tételéhez is. Az Együttben felelősségünknek tekintjük, hogy a tájékoztatásban és a nyílt vitában való őszinte részvétellel járuljunk hozzá a jogkiterjesztést támogató társadalmi többség mielőbbi megteremtéséhez.

Az Együtt program ígéreteit itt olvashatod el: https://www.facebook.com/notes/szigetv%C3%A1ri-viktor/az-egy%C3%BCtt-%C3%ADg%C3%A9retei-a-2017-es-pride-ra/1153603011412798/