A választási kampányt nem lehet elég korán kezdeni, legalábbis így gondolhatja Menczer Erzsébet, a lakásmutyijába 2014-ben belebukott Fideszes volt országgyűlési képviselő (http://egyuttpart.hu/menczer-erzsebet-nyugodtan-alszik/). A baj csak az, hogy a kampánynyitója helyszíneként épp egy iskolai tanévnyitó ünnepélyt választott, régi körzetében, a III. kerületben. Csak hát a lóláb nagyon kilógott, hiszen Menczernek hivatalosan semmilyen tisztsége sincsen jelenleg sem a III. kerületben, sem a Klebersberg Központnál, de még az EMMI-nél sem, amivel indokolni lehetett volna szerepeltetését.
„Mama, egy néni politizált a tanévnyitó beszédben” – ezzel a megható mondattal indult az idei tanév nálunk és valószínűleg számos más családban is a III. kerület egyik iskolájában. A dolgot valószínűleg még a közéletileg kevésbé képzett gyerekek is észrevehették, akkora volt ugyanis a felhördülés a mögöttük álldogáló szülők körében.
A szokásos éneklős, versszavalós ünnepség során sokán először nem is figyeltek a pulpitusra lépő nőre, Menczert 3 évvel ezelőtti bukása óta már a legtöbben elfelejtették, hiszen képviselősége alatt sem hívta fel magára a figyelmet intenzív munkával. De egyszer csak Balog Zoltán Emberi Erőforrásokért felelős miniszter szavai kezdtek felhangzani az iskolai udvaron, szinte szóról szóra úgy, ahogy előtte a híradásokban már hallhattuk, csak éppen Menczer Erzsébet szájából. A feltehetően a minisztériumban megírt és kötelezően felolvasandóként átadott szövegben záporoztak az oktatásügy sikereit bizonygató számok: az ingyen tankönyvek dicsérete, az ingyenes étkeztetés és a fejlesztésekre költött pénzek. Itt már több körülöttem álló szülő elkezdett érdeklődni, hogy vajon ki lehet ez a nő?
De leginkább akkor kapta fel mindenki a fejét, amikor a sikerpropaganda a mindennapos testneveléshez és az új tornatermekhez ért. Öngól! Ebben az iskolában ugyanis olyan kicsi a tornatermi kapacitás, hogy a mindennapos testnevelés bevezetésének „eredményeként” az alsósok hetente egyszer jutnak be tornaterembe, pontosabban egy alagsori tornaszobába, ami olyan kicsi, hogy labdajátékokra nem alkalmas és olyan hideg, hogy télen sokszor még az a heti egy óra is elmaradt. Ráadásul nem is kellett volna ahhoz túl sok helyismeret, hogy Menczer átérezze a téma érzékeny voltát, hiszen a tornaterem neuralgikus probléma az állami iskolák többségében.
Arról persze nem beszélt a jelenleg az FKF felügyelőbizottsági helyével vigasztalódó bukott Fideszes, hogy a suliban úgy indul az év, hogy egy csomó osztályban tanárhiány van: van olyan osztály, ahol tavaly óta nincsen angoltanár, a másikban fél éve megoldatlan a napközi, hasonlóan más iskolákhoz. Emellett természetesen az iskolaudvaron nyáron elvégzett tereprendezési munkákat is a szülőktől összegyűjtött pénzből finanszírozták. Nem büszkélkedett azzal sem, a beszédének helyszínt adó állami iskolának harmad annyi költségvetési támogatás jut, mint egy hasonló méretű egyházi iskolának. Hiszen akkor valószínűleg füttyszó közepette kellett volna távoznia, míg így megúszta egy-két dühös bekiabálással.
Hol van vajon a határ? Azt sajnos kénytelenek vagyunk megszokni, hogy a polgármesterek rendszeresen kampányolnak az óvodákban és az iskolákban, hiszen arra ráfoghatják, hogy kapcsolatot kell tartaniuk a területükön lévő intézményekkel. De az azért egy másik szint, amikor semmilyen releváns, hivatalos tisztséget nem viselő politikusok rohanják le a gyerekeket és szüleiket. Mire készüljünk még? A szülői értekezletekre is bejönnek majd a Fideszes politikus klónok? Talán jövő tavasszal a már a gyerekeknek is be kell majd mutatniuk a fotót szüleik szavazólapjáról?
Az Együtt szerint az iskola nem lehet a választási kampány és a napi politika terepe. Önállóan gondolkodó, tudatos, a közös ügyeink iránt érdeklődő állampolgárokat kell nevelni az iskolákban, de annak pont az az egyik előfeltétele, hogy a pártpropagandát nem szabad bevinni az iskola falai közé. Mi olyan iskolákat szeretnénk, ahova a gyerekek örömmel mennek az évnyitóra, mert tényleg öröm a tanulás. Ehhez a pedagógusi pályát anyagi és társadalmi elismerést nyújtó hivatássá kell tenni végre. Nagyobb szabadságot kell adni a tanároknak, nemcsak a tankönyvválasztásban, hanem abban is, hogy a rájuk bízott gyerekek egyéni igényeihez alkalmazkodva, korszerű módszerekkel, kreativitásukat kibontva taníthassanak. Ehhez csökkenteni kell a tanárok óraszámát és adminisztratív terhelését is, hiszen ez már a minőségi munkát akadályozza. Ha ez megtörténik, akkor lesz ok valódi ünneplésre a tanévnyitókon. - Addig pedig csak örüljünk a barátok és a kedvenc tanító nénik viszontlátásának, és csukjuk be jó erősen a tantermek ajtaját. Hátha legalább zárt ajtók mögött sikerül megteremteni a gyerekeknek való békésebb világot.
