Porhintés, hogy mindenki jobban jár a 2018-as költségvetéssel. A kormányzati propagandában harsogott nyugdíjprémium csak arra jó, hogy elfedje, hogy a legszegényebb nyugdíjasoktól már évente közel 120 ezer forintot nyúl le a kormány. Ennyit veszítenek a gyesen lévő szülők és számos más kiszolgáltatott csoport, miközben a Putyini barátságra és a stadionokra szokásos módon ömlik a pénz el. A valóságban a 2018-as költségvetés is csak a kormány szegényellenes, jövőfelélő politikájának a folytatása.
Aki szegény, annak 2018-ban sem lesz könnyebb – így fogalmazható meg a valóságban a 2018-as költségvetés legfontosabb üzenete. Sok mindenre valóban több pénz jut, ahogy azt Varga Mihály pénzügyminiszter is állítja. Épp ezért is felháborító és elkeserítő, hogy az Orbán-kormánynak továbbra sem célja a szegénység csökkentése. Hiszen az állítólag sokat javuló gazdasági helyzetben lenne erre mód. Az Együtt politikai közössége számára elfogadhatatlan, hogy a továbbra is fontosabbak a luxusköltések, mint a napi gondokkal küszködők nehézségeinek enyhítése.
Az elmúlt években a költségvetési stabilitást az oktatásban és az egészségügyben végrehajtott megszorítás mellett részben épp a szegényektől elvett pénzekkel teremtette meg a kormány. Márpedig ez a rosszabb helyzetben élőket háromszorosan is sújtja: nemcsak pénzbeli ellátásaik nem emelkedtek, hanem épp az ország szegényebb vidékein rohadtak le leginkább az állami szolgáltatások. A több száz betöltetlen háziorvosi praxis nem a Rózsadombon, hanem többnyire a szegényebb településeken van, csakúgy, mint a szaktanár hiány, nem beszélve a szétrohadó, szegregált falusi iskolákról. Ha Budapesten is akár 2-3 hónapot kell várni egy szemészeti vagy bőrgyógyászati rendelésre, akkor képzeljük el mi van ott, ahol már rég nem jut a hálapénzre sem.
Különösen felháborító az, ami a nyugdíjakkal történik. Hatalmas sikerként van beharangozva, hogy - a sokat szidott Brüsszel pénzéből felturbózott gazdasági növekedésnek köszönhetően – idén először sor kerül az úgynevezett nyugdíjprémium kifizetésére is. Ez, a még Bajnai Gordon által bevezetett szabály 3,5%-nál magasabb gazdasági növekedés esetén juttat egyszeri kifizetésként az időseknek is a „növekedés hasznából”. Eddig persze azért nem került alkalmazásra, mert a Matolcsyék által beígért 7%-kal szemben az Orbán-kormány regnálásának első 7 éve alatt még sosem sikerült ezt a növekedési szintet elérnünk.
A nyugdíjprémium nem nyugdíjemelés, hanem egy egyszeri, eseti kifizetés: az átlagos, 120 ezer forint körüli nyugdíjasok esetében 12 ezer forint, a magasabb nyugdíjjal rendelkezők esetében pedig 20 ezer forintot jelent. És ahogy sejthető, a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőknek jut a legkevesebb: a nyugdíjminimumra, azaz 28500 forintra jogosultaknak csak kb. 4300 forintot hoz majd a postás.
Nem vagyok persze a teljes egyenlősdi pártján, sem gazdagellenes, még ha az mostanában oly divatossá is kezd válni: igenis legyen magasabb a nyugdíja azoknak, akik több éven keresztül és több járulékot fizettek. (És akkor most attól tekintsünk el, hogy az ország szerencsétlenebb területeire, rosszabb körülmények közé születetteknek mennyi lehetőségük volt a legális munkavállalásra az elmúlt 27 évben…) Azonban a nyugdíjak közötti különbségek egészen drámaian megnőttek ez elmúlt években. Hogy csak egy szemléletes példát mondjak, míg pár éve még csak pár százan kaptak havi 300 ezer forint feletti(!) nyugdíjat, ma már közel 2000 nyugdíjas részesül ilyen kiugró ellátásban. És ennek az oka nem az, hogy ők ennyivel hosszabban és többet dolgoztak volna, mint korábban bárki más, hanem a nyugdíj és adószabályok, valamint a makrogazdasági környezet változásának együttese eredményezte ezt.
Egy normális kormány persze korrigálna a szabályokon. Az Orbán-kormány azonban épp ellenkezőleg cselekszik: a kisnyugdíjasokat üti! A 2008-as válságban ideiglenes szándékkal befagyasztott nyugdíjminimumot ugyanis azóta sem emelték meg. Ennek az a következmény, hogy a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők 2018-ban már közel havi 10 ezer forinttal kevesebbet fognak kapni, mint amennyi a nyugdíjminimum inflációval történő emelése alapján járna. Ez évente 120 ezer forint – szemben az egyszeri 4300 forintos nyugdíjprémiummal!
A „családbarát” kormány regnálása alatt ugyanígy évi 120 ezer forintot veszítenek a gyesen lévők (többnyire az édesanyák) és mindazok, akiknek a juttatása a nyugdíjminimumhoz kötött, így például az idősek járadékában részesülők, vagy a súlyos egészségkárosodással élők. Mindemellett 10 éve nem emelkedett a családi pótlék sem.
Mindeközben sajnos már senkit sem lep meg, hogy pénzügyminiszter által emlegetett plusz pénzek nem kis részben megint a „férfias” területekre és a Putyinnal való barátság erősítésére jutnak: a paksi erőmű bővítésére 106, a Puskás Ferenc stadionra 64 milliárd forintot szánnak, ahogy azt Szelényi Zsuzsanna, az Együtt országgyűlési képviselője is felhívta a figyelmet a jövő évi költségvetés értékelése kapcsán.
Az Együtt számára elfogadhatatlan ez a jövőt felélő, szegényellenes politika. És ez nemcsak szolidaritás és jóérzés kérdése, hanem józan belátásé is. A magyar csodaként beharangozott gazdasági növekedés biztosan nem lesz tartós, ha a fiatalokat elbutítjuk a múltba révedő, elavult tananyaggal, ha az egészségügy szétesése miatt egyre többet leszünk betegek, vagy ha nem teszünk kísérletet végre a kirekesztettek helyzetének javítására. Így csak fokozódni fog az elvándorlás, növekedni a munkaerőhiány, nem lesz, ami a magyar gazdasági csodát életben tartsa. Aztán majd jön a fejfájós kijózanodás, ha egy napon Brüsszel megelégeli a szidalmakat és elzárja a pénzcsapot. De akkor már mindenkinek nagyon fog fájni.
