Eddig csak az eszkimókról tudtuk, hogy jégtáblára tették a magatehetetlenné vált öregeket, de már ők is közel 100 éve szakítottak ezzel a tradícióval. Most viszont a KDNP-ről derült ki, hogy hasonló módon gondolkodik: a súlyos beteg szülő vagy a megrokkant házastárs már nem a család része. Az Együtt számára ez elfogadhatatlan.
Lúzer, aki hosszú évekig gondozza magatehetetlenné vált idős szüleit vagy házastársát, esetleg testvérét? Nos, úgy tűnik, hogy a KDNP szerint igen. A jelek szerint nem érték számukra, ha valaki, súlyos személyes és anyagi áldozatokat vállalva hosszú éveken keresztül gondoskodik magatehetetlenné vált családtagjáról. A beteg öreg talán már nem is család része? (Eddig „csak” az egyszülősöket és a melegeket zárták ki a körből…) B verzió: aki erre a borzasztóan megterhelő feladatra vállalkozik, annak úgyis belülről jön a motivációja, ezért mindegy, hogy adunk-e hozzá állami segítséget vagy sem.
Nehéz nem így értelmezni azt a rendkívül cinikus törvényjavaslatot, amit a kormány, Balog Zoltán emberi erőforrásokért felelős minisztere révén a napokban nyújtott be a Parlamentnek. Sok év halogatás után látszólag a kormány végre tenne valami érdemit az otthoni ápolást végzők helyzetének javításáért. A javaslat azonban, bár látszólag nagyvonalú juttatást vezetne be, a valóságban csak szemfényvesztés: az érintettek rendkívül szűk körének adna egy jelentős támogatást, miközben az érintettek döntő többségének egy fillér sem jutna. Emiatt rendkívül igazságtalan, sőt, diszkriminatív. Persze miért is lep meg minket ez egy olyan kormánytól, amely, miközben a családról és keresztény értékekről papol, a világ minden pénzét elkölti stadionokra, miközben széttárja a kezét, hogy a 3-as metró akadálymentesítésére sajnos már nem jut…
A kormány javaslata szerint bevezetésre kerülne egy új, „a tartós ápolást végzők időskori támogatása” elnevezésű rendszeres pénzbeli ellátás. Az új ellátás azoknak a nyugdíjasoknak adna nyugdíjuk mellé havi 50 ezer forintos kiegészítő támogatást, akik legalább 20 éven át saját háztartásukban gondozták, ápolták gyermeküket és ennek során ápolási díjra vagy gyesre voltak jogosultak. Egy fillér sem jár azonban azoknak, akik szüleiket vagy házastársukat, esetleg testvérüket gondozták és szintén nem kap egyetlen fillért az sem, aki nem 20 évig, hanem mondjuk csak 18 évig ápolta gyermekét. További probléma, hogy az egész javaslat csak azokkal foglalkozik, akik a múltban gondozták gyermeküket. Azoknak a helyzetén semmit sem változtat, akik most végzik ezt a munkát. És bár egy füst alatt lehet, hogy nem könnyű mindent elintézni, 7 év semmittevés után sem rakott az Orbán-kormány egy menetrendet a javaslat mellé, hogy az itt megnevezett többi érintett helyzetével mikor kíván végre érdemben foglalkozni.
Az első hallásra hazai mértékkel egész nagyvonalúnak hangzó juttatás nagyon is indokolt lehet. Ma Magyarországon egy súlyos fogyatékkal születő gyermek vagy egy baleset miatti lebénulás, egy teljes leépüléshez vezető betegség nemcsak emberi tragédia, hanem súlyos anyagi válságba is taszítja a családot. Az ezzel járó nehézségek és konfliktusok miatt sok házasság és kapcsolat felbomlik, az esetek jelentős részében a nők maradnak magukra a beteggel. A lelkileg és fizikailag egyaránt kizsigerelő feladatért pedig a legsúlyosabb állapotú betegek esetében sem kapnak többet kb. nettó 50 ezer forintnál, fogyatékos gyermek esetében ehhez jön 23 ezer forint gyes. Ennyiből kell megélnie két embernek, miközben olyan költségeik is vannak, amelyek egészséges embereknél nem merülnek fel. Ha változik is később a helyzet, sok év ápolási munka után csak nagyon rossz feltételekkel lehet ismét munkát vállalni. Így a nap végén az ápolást végzőre az elszegényedésben töltött aktív évek után idős korában is nélkülözés vár. Ezt lenne hivatott legalább utólag részben kompenzálni a kormányzati javaslat, azonban a kormány saját becslése szerint is mindössze kb. 1000 fő lenne rá jogosult. A többieknek nem jár semmi.
Ezért az Együtt módosító indítványt nyújtott be a törvényjavaslathoz, szerintünk szélesíteni kell a jogosultak körét: egyrészt be kell vonni azokat, akik nem gyereküket, hanem más közeli hozzátartozójukat ápolták. Másrészt arányos módon ellátásban kell részesíteni azokat is, akik hosszú éveken át, de 20 évnél rövidebb ideig végezték hozzátartozójuk ápolását. Az új juttatás kiterjesztenénk azokra is, akik bár a nyugdíjkorhatárt elérték, de nem jogosultak öregségi nyugellátásra (őket szintén kizárja a javaslat).
Mindemellett mielőbb meg kell emelni a családtagjukat jelenleg gondozók ápolási díját. Az Együtt választási programjában foglaltak szerint a 24 órás ápolásra szorulók gondozóinak legalább minimálbért kell biztosítani, a foglalkoztatási jogviszonyhoz kapcsolódó más fontos jogosultságokkal együtt és más eszközökkel is javítani kell mind a fogyatékkal élők, mind az őket ápolók életminőségét, és persze ezzel párhuzamosan javítani kell az intézményes ellátás esetében is a körülményeket: https://program.egyuttpart.hu/programok/osszetarto-magyarorszag
A Fidesz-KDNP szinte sosem támogat olyan törvénymódosító indítványt, amit ellenzéki képviselő ad be. Kíváncsi vagyok, hogy ez esetben hogyan fogják megérvelni azt, hogy miért nem kell azoknak a helyzetén segíteni, akik, ahelyett, hogy intézetbe adták volna, otthonukban ápolták súlyos beteg szüleiket. De azért csendben reménykedem, hátha belátják, hogy ez az álláspont annyira tarthatatlan, hogy egy ritka kivételt tesznek és elfogadják az Együtt módosító javaslatát. Talán mégsem merik kimondani azt, hogy a NER-ben csak azt a bizonyos jégtáblát kínálják megoldásként.
