Társadalmunk láthatatlan tagjai a fogyatékossággal élők és az őket gondozók is, a családtagok és a hivatásos gondozók egyaránt. A világtól elzárva és többnyire súlyos szegénységben élnek ma Magyarországon. Ezért a fogyatékos ügy minden területén szemléletváltozásra van szükség, az Együtt törleszteni akarja e téren a társadalom rég óta halmozódó adósságát. Ezzel szemben az Orbán-kormányban nincsen valódi szándék az érintettek helyzetének javítására, csak látszatintézkedéseket hozott e területen az elmúlt 7 és fél évben.

Ritkán, leginkább a maihoz, Fogyatékkal Élő Emberek Világnapjához hasonló jeles alkalmakkor beszélünk a fogyatékossággal élő emberek mindennapjairól. De talán még ennél is ritkábban foglalkozunk azokkal, akik az ő gondozásukra áldoznak hosszú éveket, évtizedeket életükből, legyenek családtagok vagy hivatásos ápolók, szakemberek. A családtagjukat tartósan ápolókat, akik többnyire nők, anyák vagy leánygyermekek, akár egy életre szóló elszegényedés fenyegeti. A 24 órás munkáért a legsúlyosabb esetekben is csupán bruttó 55 ezer forint fizetés jár, az ápolást végzők kiszorulnak a munkaerőpiacról. Az isten háta mögötti helyeken eldugott intézetekben pedig nemcsak a betegek, hanem a dolgozók is el vannak vágva a világtól, és a nyomorúságos körülmények az ő életükre is rányomják a bélyeget. Az ő fizetésük is arcpirító: a szociális ágazatban dolgozók fizetése a legalacsonyabb a nemzetgazdaságban, 2016-ban mindössze nettó 74 ezer forintot kaptak kézhez, ami az átlagbérnek csupán 42%-a volt. gyaníthatóan a munka egyre nagyobb részét még kiszolgáltatottabb közmunkások végzik.

Az érintettek, a különböző mértékű fogyatékossággal élők és ápolóik együttesen több százezren vannak. Mégis, ma Magyarországon ők szinte láthatatlanok a többségi társadalom számára.  A kirekesztés már kisgyermek korban, a közoktatásban megjelenik, hiszen Magyarországon csak mutatóban akad integrált óvoda vagy iskola. Pedig az lenne az alapja az elfogadásnak, az integrációnak, hiszen az egészséges és a kicsit vagy akár jelentősebben „másmilyen” gyerekek mindennapos együttléte természetes módon tanítaná meg azt, hogy sokfélék vagyunk. De nálunk már a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket is speciális iskolákba nyomja át a rendszer, ahol leginkább egymást húzzák vissza a fejlődésben. Hasonló módon elválaszt és kizár az akadálymentesítés elmaradása is. A mozgásukban korlátozottak, de egyébként munkavégzésre alkalmas emberek esetében az akadálymentesítés a munkavállalást is megakadályozza, hiszen még ha nagy nehézség árán el is jutnak a munkahelyig, a legtöbb épületben gondot jelent a közlekedésük vagy csak a mellékhelyiség használata.  Az intézetek nagy része pedig a világ végén, a települések szélén vagy azon kívül eső lepusztult épületekben van.

Az Orbán-kormány közelmúltban hozott számos döntése is azt mutatja, hogy valójában nem cél a helyzet érdemi javítása. A leglátványosabb bizonyítéka ennek, hogy úgy kerül sor a 3-as metró felújítására, hogy továbbra sem épülnek hozzá liftek, akadálymentes lejárók. Ennek fő oka nem pénz, hanem a szándék hiánya, hiszen eközben stadionokra és lőterekre százmilliárdok jutnak. A családtagjaikat hosszú éveken, sőt évtizedeken keresztül ápolók közé üveggyöngyöt szór éppen a kormány: a sok tízezer érintett közül mindössze ezer ember helyzetén fog javítani a hamarosan bevezetendő, a tartós ápolási munkát elismerő nyugdíj melletti kiegészítő ellátás. Ez azonban csak azoknak segít, akik saját gyermeküket ápolták a múltban, legalább 20 évig. Egy fillérrel sem jár azonban majd több annak a 12 ezer embernek, , aki most gondozza súlyos fogyatékos családtagját, vagy azoknak, akik nem 20 évig, hanem mondjuk 18 évig ápolták gyereküket, vagy nem gyermekükért, hanem szüleik mellett végezték szeretetből, de kizsigerelve ezt a munkát. Az Együtt ezt korrigáló törvénymódosító javaslatát a Fidesz-KDNP-s képviselők indoklás nélkül szavazták le. Az EU-tól a nagy intézetek kitagolására kapott pénzből pedig, irreálisan magas áron, a világtól elzárt, így az integrációra alkalmatlan helyeken építenek lakásotthonokat. Eközben az intézeti dolgozók nemcsak alulfizetettek, hanem a munkaerőhiány miatt irreális mértékben túlterheltek is.

Az Együtt egy olyan szolidárisabb Magyarországért áll ki, amelyben a fogyatékossággal élők sem másodrendű állampolgárok, hanem esélyt kapnak az emberhez méltó életre. Az Együtt törleszteni akarja e téren a társadalom adósságát és a fogyatékos ügy minden területén szemléletváltozást sürget. Az enyhébb fokú fogyatékossággal élők esetében a valódi integrációnak kell teret adni, mindenekelőtt az oktatási rendszer megnyitása, az akadálymentesítés és a megfelelő minőségű kitagolás révén. Munkájuk nagyobb anyagi megbecsülése révén javítani kell mind a saját családtagjukat gondozók, mind a hivatásból ezt a munkát végzők életkörülményeit. Az otthoni gondozást végzők életét emellett az otthoni segítő szolgáltatások fejlesztésével is javítani kell.