Nem kell ahhoz munkanélkülinek lenni, hogy ne a wellness-nyaralás, hanem az iskolatáska vagy a 9500 forintos BKV-bérlet megvásárlása okozzon gondot. Az pedig a magyarok döntő többségének elérhetetlen álom marad, hogy a nyugdíjas évekre vagy komolyabb betegség esetére takarékoskodjon. Azonban a cafeteria-rendszer átalakítása ismét megmutatta, hogy az Orbán-kormány nemcsak nem érti, hanem nem is akarja megérteni, hogy milyen napi megélhetési nehézségekkel küzd ma rengeteg munkavállaló, az pedig végképp nem izgatja őket, hogy miből lesz majd egyszer nyugdíjunk.

Az őszi adócsomag részeként a héten döntött az Országgyűlés az úgynevezett cafeteria juttatások rendszerének átalakításáról. A cafeteria keretében, bizonyos előre meghatározott célokra a szokásosnál alacsonyabb adózással, juthatnak a munkavállalók egy kis fizetéskiegészítéshez. A cafeteria-rendszer hagyományosan több célt szolgál: a társadalom számára hasznos célok felé tereli a kiadásokat (pl. nyugdíj vagy egészségmegőrzési célú megtakarítások), illetve hozzájárul a gazdaság fehérítéséhez (pl. az idegenforgalomban és a vendéglátásban jellemző adóelkerülés mérséklése). A gyakorlatban azonban a cafeteria egyre inkább a hazai adórendszer és gazdaságpolitika állatorvosi lovává vált, és ez a ló 2017-ben a korábbinál is súlyosabb betegségek tüneteit fogja mutatni.

A legújabb törvénymódosítás nyomán kikerül a kedvezményes adózási körből az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári befizetés, a helyi bérlet (ez gondolom nem fontos azoknak, akik inkább helikopterrel szeretnek közlekedni), az iskolakezdési támogatás, a munkahelyi étkeztetés és az Erzsébet-utalvány. Ezekre a juttatásokra az eddigi kb. 35% helyett ezentúl közel 50% közterhet kell majd befizetni. (A változások közül egyedül az Erzsébet-utalvány esetében nem a Kormány saját szándéka, hanem az Európai Bíróság döntése áll.)  Ezzel szemben a Széchenyi Kártyán keresztül fizetett szállás, vendéglátás és szabadidő nemcsak, hogy a kedvezményes kategóriában marad, hanem az eddigi évi 200 ezer forinttal szemben már összesen 450 ezer forintig adható juttatás ezekre a célokra. Arról már ne is beszéljünk, hogy míg az egészségmegőrzés céljából végzett sportolást vagy szűrővizsgálatot 50% adó és járulék terheli, addig a meccsekre a belépőket továbbra is teljesen adómentes juttatásként lehet majd megvenni, és még az erre vonatkozó évi 50 ezer forintos felső értékhatár is eltörlésre kerül. De hát ez nem lep meg senkit, hiszen az egész ország pontosan tudja, hogy a miniszterelnök úr kedvenc hobbija minden fillért megér.

Persze nem azzal van alapvetően baj, hogy nyaralásra, pihenésre ösztönzik a munkavállalót, hiszen az valóban fontos és sokak számára még fapados kivitelben is luxuskiadás. (Halkan azért meg kell jegyezni, hogy a turizmus növekvő támogatása mögött ott van az is, hogy ebben az iparágban egyre nagyobb az Orbán-klán gazdasági érdekeltsége). A focimeccs belépő adómentes támogatása is inkább idegesítő, mint káros. Az egészben megjelenő aránytévesztés azonban nagyon súlyos problémákra utal: miközben az Orbán-kormány szétverte a magánnyugdíjpénztári rendszert és súlyos károkat okozott a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer fenntarthatóságában is, közben továbbra sem hajlandó komolyan venni az öngondoskodás ösztönzését. Márpedig a jelenlegi demográfiai, munkaerőpiaci és kivándorlási tendenciák mellett egy dologban biztosak lehetünk: a ma dolgozó fiataloknak és középkorúaknak még annyi nyugdíjuk sem lesz, mint a mai nyugdíjasoknak. Ezt mindenki tudja, csak szinte senki sem mer belegondolni, hiszen a perspektíva annyira riasztó.

Azonban egy kormányzatnak nem az a dolga, hogy elbújjon a súlyos társadalmi problémák elől! A kötelező nyugdíjrendszerek és az önkéntes, hosszú távra szóló megtakarítások állami támogatása mögött ugyanis épp az a közgazdasági érv áll, hogy az egyének hajlamosak rövid távra tervezni, ezért az államnak kell ösztönöznie a hosszú távú célokra való felkészülést. Tőlünk nyugatabbra, a „normális” országokban az adókedvezményeket elsődlegesen a nyugdíj- vagy egészségügyi, esetleg lakhatási vagy oktatási célú megtakarításokra adják. Ezek ugyanis olyan, a köz számára is fontos dolgok, amelyekre évtizedes távlatban kell felkészülni. Azt viszont az állampolgárokra bízzák, hogy mennyit költenek nyaralásra és hogy hova utaznak.

Az Együtt álláspontja szerint ezen a területen is teljes szemléletváltásra van szükség. A jelenlegi adópolitikával szemben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az alacsony vagy átlagos keresetűek is meg tudjanak takarítani hosszú távra. Esetükben ugyanis csak a kis összegű, de rendszeres megtakarítások ösztönzésével van esély azt elérni, hogy legyen némi tartalékuk a nehéz helyzetekre, betegség vagy az öregség idejére. Ehhez a jelenleginél több és célzottabb támogatásra van szükség.  Persze ez nem egy négy éves projekt és nem hoz azonnal szavazatokat. De akkor is szakítani kell az „utánunk a vízözön” politikával, mert majd eljön az a nap, amikor az Orbán-rezsim már nem lesz sehol − de mi akkor is itt leszünk, és akkor is meg kell majd valamiből élnünk.

Utóirat: hogy ne legyek teljesen igazságtalan, meg kell említenem, hogy az adómentes körbe bekerült az úgynevezett mobilitási célú lakhatási támogatás. Ez remélhetően egy jó dolog lesz, mert segítség lehet azok egy részének, akiknek a munkavállalás miatt az ország másik részére kell költözniük.